Sajtóhírek szerint pszichotikus tüneteket produkál Knut, a Berlini állatkert sztárjegesmedvéje: valóságos dührohamokat kap, ha nem engedik a látogatók elé, és rátámad a gondozóira. Szoros emberi kapcsolatai miatt inkább embernek, mint jegesmedvének érzi magát. Hazai szakemberektől megtudtuk, hogy ember és állat viszonya pillanatok alatt életveszélyessé válhat, és már csak a „szeretnivaló kis szőrgombóc” érdekében is elengedhetetlen az a bizonyos három lépésnyi távolság.

Knutot és testvérét születésük után anyjuk magukra hagyta. Az egyik bocs pár napon belül elpusztult, Knutot sikerült megmenteni, emberek nevelték fel. Frank Albrecht állatvédő – aki 16 éve állatvédelmi szempontból vizsgálja a németországi állatkerteket – már három hónapos korában javasolta, hogy altassák el a kölyköt, mert a körülmények nem teszik lehetővé, hogy fajtársaihoz hasonló módon „normálisan” fejlődjön. A jegesmedvék felnőtt korukban a legveszélyesebb ragadozók közé tartoznak, ezért további gondot okozhat, ha már fiatal korban nevelési „zavaroknak” vannak kitéve - írja a National Geographic Online.

A jegesmedvebocs pillanatok alatt Németország kedvencévé vált, sőt a világ minden részéből érkeztek látogatók hogy megcsodálják a bájos kis állatot. Most viszont úgy tűnik, Albrechtnek igaza volt: a most 15 hónapos Knut dührohamokat kap, rátámad a gondozóira. Lapértesülések szerint Knutot azonnal el kell távolítani az állatkertből, mert súlyosan pszichotikus, közönségfüggő, és dühöngő felnőtté vált. Ápolója szerint függővé vált a látogatóktól, ha nem fogadja taps és kiáltozás, valóságos őrjöngésbe kezd. Knut lassan becsavarodik, mivel nem jegesmedveként, hanem emberként tekint magára.

Nincs baj, ha az anyja neveli

Az állatkert „marketigszempontból” eddig tökéletesen kihasználta a valóban játék mackónak kinéző kismedvét. Kíváncsiak voltunk, hogy mit rontottak el Berlinben, és meddig terjedhet az ember és a vadállat kapcsolata anélkül, hogy bárki is megsérüljön. Ám a FigyelőNetnek nyilatkozó állatkerti vezetők – akik a történtekről hivatalos forrásból még nem értesültek – diplomatikusan fogalmaztak, ám különleges hangsúlyt fektettek távolságtartásra, és betekintést engedtek a hazai gyakorlatba.

„Szakmailag és etikailag is hibás lépés lenne sajtóhírek alapján véleményt mondani egy állatkert munkájáról” – mondta el lapunknak Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állatpark Kht. osztályvezetője. A berlini az egyik legszínvonalasabban működő állatkert a világon, ezért erős kritikával kell fogadni a Knuttal és a hibás bánásmóddal kapcsolatos híreket – tette hozzá. Nyíregyházán három jegesmedve él, egy harmincéves pár, és Jorek, a másfél éves „kiskamasz”. Jorek Szerbiából érkezett, és az anyja nevelte fel: stabil, kiegyensúlyozott jellem.

Életveszélyes kapcsolat

Fontos szabály, hogy a gondozók soha nem lehetnek egy térben a jegesmedvével, amely a Föld egyik legnagyobb ragadozója. Már a „kis” Jorek is 150 kilogrammot nyom, és nincs tisztában az erejével: felnőtt korában egyetlen barátságosnak szánt mancscsapásával megölhet egy embert. Ha mégis az ember kénytelen felnevelni egy állatot, akkor arra kell törekedni, hogy minél hamarabb visszakerüljön fajtársai közé, de még így is előfordulhatnak viselkedési zavarok. Ahogy nő az állat, úgy csökkentik a gondozóval eltöltött időt, a fajtársaival szomszédos ketrecben tartják: fokozatosan összeszoktatják a többiekkel. Nem szabad elfelejteni, hogy vadállatokról van szó, felnőtt korukra életveszélyessé válnak – figyelmeztet a szakember.

A Sóstó Zoo igyekszik olyan körülményeket teremteni az állatoknak, ahol azok kiélhetik ösztöneiket, természetes módon viselkedhetnek. Ezt nevezik környezetgazdagításnak, és az egyik alapvető feltétele annak, hogy az állatok kiegyensúlyozottak és egészségesek legyenek – mondja Révészné Petró Zsuzsa. A jegesmedvéknek ezért kövek közé, bokrok tövébe rejtik a táplálékot, így hosszú időre elfoglalják magukat. Mindennap meghatározott időben halat szórnak az üvegfalú medencéjükbe, aminek „összeszedegetése” akár több órás szórakozást nyújt a látogatóknak és az állatoknak is.

Nem ismeri fel a fajtársait

A helyszínen való szakmai tájékozódás híján Török László, a Veszprémi Állatkert igazgatója sem kívánta kommentálni a berlini medvebocsról szóló híreket. Saját gyakorlatukról azonban szívesen beszélt, a Veszprémi Állatkertben ugyanis épp a közelmúltban kezdtek el „mesterségesen” nevelni egy huszármajmot. Anyja nem szoptatta, hanem a farkánál fogva cibálta körbe-körbe a kifutóban: a tapasztalatlan nőstény láthatóan „nem tudott mit kezdeni” az újszülöttel.

A szakembereknek azonnal közbe kellett lépniük, a kismajmot, Alfrédot most az állatkert egyik munkatársa, Marokházi Csabáné neveli. Hatalmas felelőssége, hogy ne szoktassa túlságosan magához az állatot, mert a cél az, hogy vissza kell őt juttatni a csapatába. Ezért többek között a "szülői melegséget" is inkább egy plüssmajommal pótolják, mint dajkálással. Az intelligens élőlények ugyanis – a majom éppúgy, mint a jegesmedve – annyira hozzászoknak az emberhez, hogy fajtársnak tekintik, saját rokonaikat pedig idegennek.

Három lépés távolság

„A pótszülőnek folyamatosan tartania kell azt a bizonyos három lépés távolságot kedvencétől, ami talán nehezebb, mint a háromóránkénti etetés, az állandó figyelem. Valljuk be, igen nehéz egy kisállatot nem simogatni, babusgatni” – emeli ki a nehézségek emberi oldalát az igazgató. A huszármajombébit naponta elviszik a csapathoz, és – természetesen a rácson keresztül – hagyják, hogy figyeljék, megérintsék egymást. Ez két szempontból is fontos. Egyrészt a kismajom megtanul „majom módra kommunikálni”, megismeri a hordán belüli hierarchiát, rendet.

Másrészt a csapatnak is van ideje megszokni őt, míg ellenkező esetben akár meg is ölhetnék. Harminc-negyven éve az elárvult állatokat fajtársaiktól elzárva nevelték, majd felnőttként próbálták őket visszaszoktatni a közösségbe. Ez nagyon ritkán, és akkor is hatalmas nehézségek árán sikerült. Ma már lépésről lépésre haladnak, és az ápoló felkészültségén múlik, hogy az állat lelki sérülés nélkül illeszkedjen vissza fajtársai közé. Az igazgató szerint a magukra hagyott újszülött állatok mindig nehéz szakmai és erkölcsi kihívás elé állítják az állatkertek munkatársait. Alapszabály ugyanis, hogy a lehető legkevésbé avatkoznak bele az állatok természetes viselkedésébe.

Állatbarátként és felelős szakemberként ugyanakkor nem hagyhatják a kicsi pusztulását. Veszprémben ezért úgy kezelik a problémát, hogy amely faj szaporulatának nincs hely az állatkertben, ott egynemű állatokat tartanak, illetve fogamzásgátlást alkalmaznak. Amelyeket pedig szaporítani akarnak, azokat minden körülmények között felnevelik – fogalmaz Török László.

-Forrás: fn.hu